Révfülöp

Révfülöp a Káli medence kapuja!

Földrajzi fekvése rengeteg program lehetőséget nyújt az ide látogatónak.

Révfülöp ősi révhely, melynek első írásos említése 1211-ből származik. A Balaton déli partja itt van a legközelebb a tó nyugati felén. A virágzó középkori települést a törökök 1548 körül elpusztították, s Révfülöp ezt követően lakatlan területté vált, majd Kővágóörs szőlőhegyeként gyéren lakott puszta lett. A révközlekedés 1752-ben indult újra, s 1779-ben révházról is tudósít a korabeli forrás.

A villa- és üdülőtulajdonosok 1899-ben megalakították a Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesületet, amelynek településfejlesztő tevékenysége révén kedvelt üdülőhellyé vált.

1943-ban vált önálló településsé Révfülöp. Ettől kezdve egy máig ívelő, dinamikus fejlődés jellemzi.

Címere álló csücsköstalpú pajzs arany mezejének kék udvarán aranygombos kék ruhát és fekete kalapot viselő, fekete bajszú révész vörös bárka tatján növekvően állva vörös lapáttal jobbra evez. A bárka közepéből óriási vörös szőlővessző hajt ki, melyet középütt két zöld levél díszít; jobbra kettő, balra pedig egy hatalmas szőlőfürt terem rajta.

A címer a település nevét idézi. Kikötőrévét később keletkezett oklevelek szerint a 11-12. századtól használták, bár első említése 1330-ból származik. A rév az 1548-as török pusztításig üzemelt, majd török uralom után 1752-ben újraindították a rendesi Bárány család tagjai. Egy 1796-ban bekövetkezett baleset után az addig használt kötött hajók helyett dereglyéket alkalmaztak, majd 1912-ben megépült modern kikötője.

A fő szezon a nyári hónapoké , amikor elsősorban a víz szerelmeseit várjuk ide.